Napfürdő

Sirálytánc

Repülő sirályt fényképezni közepes képességű géppel igen nehéz feladat. A kis fényerejű objektív, és a magas ISO esetében megjelenő zavaró szemcsék miatt lehetetlen gyors zársebességet használni átlagos fényviszonyok között. Ma viszont az időjárás oly kegyes volt hogy szikrázó napfényben csodálhattam és fényképezhettem a világ egyik legjobb repülőtechnikával bíró madarait. Őrűlt körtáncot lejtettek a pontom híd fölött, megállásra és bámészkodásra késztetve az arrajárókat. Fantasztikus műsor volt.

Kecses látogatók a Körösön

Telente, a pontom hídnál gyülekező hattyú csapat a váradiak egyik kedvenc néznivalója. Remélem, hogy a gyaloghíd eltűnésével nem maradunk e csodás műsor nélkül...

Jááááánooooos!...

Ma hajnalban (5 óra tájt) álmos-morcosan, majd tíz órai vonatozás után végre leszálláshoz készülődöm a Váradra berobogó Koronán. Előttem egy idős házaspár toporog izgatottan. Egyperces párbeszéd:

Néni: Ne ájjál olyan közel tá, a zajtóhoz, má kinyillik, s kiessel!
Bácsi: Ná mind akadékoskoggy, nám látod-e hogy áz olyan modern, hogy ki se nyílik ha mozog a vonat. Mind nyomhatod a ződ gombot, látod-e. (és a Néni legnagyobb riadalmára nyomkodni kezdi a zöld gombot, de az ajtó tényleg nem nyilik ki)
Néni: (felém fordul, kedvesen) Ismeri-e ezt a füzetet, nem akarja hogy adjak magának es? "Hogyan értelmezzük a Bibliát"
Én: (álmosan, kedvesen, de nyomatékkal) NEM, köszönöm.
Néni: (még mindig hozzám) Fiatalámbér, mássziről jön-e?
Én: (álmosan) Csíkszeredából.
Bácsi:(lelkesen) Ohóóó, akkor mű szomszédok vagyunk. Mert mű Tusnádfürdőről jövünk.
Én:(a lelkesedés legapróbb szikrája nélkül) Nahát, nahát... milyen hosszú ez az út, ugye..

Néni: (gyanakodva méreget, akcentusom alapján nem tud szeredaiként beazonosítani) Maga váradi?
Én: Nem. Csíkszeredai vagyok, de itt dolgozom Váradon.
Néni (arcán őszinte sajnálat felhői vonulnak végig): Na, ne búsúljon, örüljön hogy egyáltalán van munkahelye... ezekbe a nehéz időkbe...

(közben a szerelvény befut Váradra)
Bácsi (kinyitja az ajtót, kihajol és üvölt): JÁÁÁÁÁNOOOOOOOOOS!
Néni: Ne üvölcs úgy Ferenc, hátha nem es jött ki elibünk.
Bácsi: Na, hát akkor majd jelentkezik egy másik János.

Kíváncsi lettem volna a folytatásra, de rohannom kellett taxit fogni.

Várad fölött az ég

Amire büszkék vagyunk...

...itt Nagyváradon, de aztán nagyon.

A Fekete Sas egyik ablakából a Köröspart

A palota másik ablakából egy belső udvarocska

Timföld utca

Lecsengett a váradi magyar utcanevek balhéja, a listát kicserélték, és most valóban szépen, magyarul csengő neveket találunk a nyílvántartásban.
Rettentően kíváncsi voltam hogy a lakcímemben szerepelő str.Aluminei-t hogy fordították le. Kb Alumínium utca elnevezésre számítottam. Ehhez képest kellemes meglepetésként hatott a fordításban szereplő és gyönyörűen hangzó TIMFÖLD elnevezés.

Mi is az?

Az alumínium-oxid egy szervetlen alumíniumvegyület, amelynek összegképlete Al2O3. Az alumíniumgyártás köztes termékeként (timföld) fehér színű por. Vízben oldhatatlan; az alumínium-szulfátból előállított alumínium-oxid nagy pelyhes, fehér csapadék; kiszárítva por. Sűrűsége körülbelül 4000 kg/m³.

Bővebben itt

Azt azt azért sejthetjük, hogy ha még ki is kerül a házak oldalára ez a változat nem fog egyelőre a köztudatba bevonulni. Pedig milyen szép is volna a taxisnak azt mondani: "A Timföld utcába!"

Multikulti

Nemrégiben a vonatot várva beültem egy sörre a váradi állomás restijébe. A szomszéd asztalnál eléggé színes társaság ült, különböző bőrszínű és anyanyelvű emberek, akiknek valószínűleg ez a kocsma volt a munkahelyük, mert néha felállva, és félrevonulva telefonokon intézték jó hangosan (miért kell ezért félrevonulni...?) üzleti ügyeiket. Árpád népének két képviselője is akadt az asztalnál, egymás között magyarul beszéltek, a magas, sovány, fogatlan egyén éppen leckét adott a fiatalabb, alacsonyabb de szintén gyér fogazatú csávónak. Az üzletkötés menetéről folyt a tan, ilyesmik szűrődtek át az én asztalomhoz: "Me' nem mindegy érted, hogy hány millijaóu, mongya meg tisztán." Aztán félbeszakadt a lecke, mert megcsörrent a "tanárúr" telefonja. Fontos üzlet lehetett, mert komoly arccal bólógatva válaszolgatott többnyire kb ennyit: "Igen.... igen.... igen... igen... ". Vele szemben egy kreol bőrű, szép arcú lány ült, és a telefonbeszélgetés alatt kedves mosollyal próbálta követni a szájmozgását és utánozni a magyar kiejtést, félhangosan mondogatta ő is: "Igen... igen... igen... igen... ", majd mikor a magas sovány végre letette, lelkesen mondta: "Vai ce-mi place limba asta!" (Jaj, de bírom ezt a nyelvet!)
Ezek az emberek valószínüleg nem nyernek súlyos összegeket Eu-s pályázatokon a multikulturalitás zászlaját lengetve és jelszavakat sem gyártanak az együttélésről. Nem elemzik az etnikai kissebségek helyzetét és viszonyait. Nem kampányolnak, nem szerveznek táborokat. És ami a legfontosabb: eszükbe sem jut hogy egyáltalán szükség lenne ilyesmikre.

Oberon bemutató

Szóval hát.... meglett. Friss, fiatalos, és spontán. Én legalábbis így látom. A közönség mindenestre örült neki. Vasárnap este egy vadiúj ifi csapat mutatkozott be az Oberon színpadán. Rég nem volt ilyen. Nagy öröm volt velük dolgozni, bár néha jobban lefáradtam tőlük mint száz bolhától.

azéris! azérse!

Színházi világnap.
Nagyvárad 2009 március 27

Íme a mi üzenetünk:

A nagyváradi színház Szigligeti Társulatának színészei a Színházi Világnap alkalmával kérnek mindenkit, aki támogatja a megújulást és egy jobb színház ügyét, hogy március 27-én a nap folyamán bármikor helyezzen el jelzésképpen valamit (virág, gyertya, lufi, kavics, stb.) a színház lépcsőjére.

... és íme az eredmény:

Este tíz

Kedvencem: "Lime of change"

Egy titokzatos eredetű péeszes kulcstartó!!!

Hát nem is!!!

A kocka el van vetve. ÉS HATOS!!!

Elnézést a képek minőségéért, sötét volt és nem volt állványom....

Szimpatikus műsorocska a Pecepartról

Kezd sok lenni a j(h)óbol

Az I***h Pub nyári kertjének ponyváján felgyülemlett szokatlanul nagy mennyiségű hó magával húzta a tartószerkezetet, minek következtében kb. ennyi maradt a teraszból:

Hálistennek nem tartózkodott alatta senki. Vagy ahogy egyik pihentagyú kollégám megjegyezte: "Tiszta szerencse hogy nem nyáron történt!!!!"

Hullapelyhes...

Amióta én Váradon lakom (10 éve) még nem volt olyan hogy, három napon keresztül folyamatosan, a globális felmelegedést meghazudtoló intenzitással havazzon. Íme az eredmény. Sajnos ezek a fotók sebtében készültek, mert nem mertem a gépet kitenni a havazásnak, (ami sajnos a képeken nem látszik) igy a felhőtlen fényképezés élménye most elmaradt.

Rogerius dreams

Néha (többnyire a vécén ülve) arról ábrándozom hogy ez a hatalmas betontömb, melyben lakom, egy éjjel hajóvá változik, odébb úszik ebben a beton-óceánban, és éjszakáról éjszakára másik helyen köt ki reggelre. És én mindig az új panoráma iránti kíváncsisággal másznék ki az ágyamból.

2004 március

2009 január

A lélegzetem is

elállt, ahogy egy ritkán adodó lehetőséget megragadva a barokk palota katedrális felőli szárnyán életemben most először végigsétáltam. Sajnos fényképészileg felkészületlenül ért a dolog, a gépem épp lemerülőben volt, és állvány sem volt nálam. Ezért olyanok a képek, amilyenek, de ezt ugyis élőben érdemes látni.

A kápolna


Koroknyai Ottó: Mátyás Bécs előtt cimű festménye

A díszterem

A díszterem mennyezete

Ez is a díszterem, előtérben a vikárius, aki a házigazdánk, és az idegenvezetőnk volt.

És íme sokunk lakóhelyének névadója: Rogi bácsi

Nem tudom, lesz-e rendszeres látogatási programja a nemrégiben felújított termeknek, de akinek lehetősége adódik hogy bekukkintson, semmiképp ne hagyja ki. Nagy élmény.

T&B

Ahogy azt a zanyaországban mondanák:
EZ TÖK CIKI !!!!

Metropol 4(0)ever

"Fent a fej, és lent a far,
Minden ember mást akar,
Ez erre húz, az arra hajt,
De nem esel szét,
mert összetart
a farmer."

Lúdbőrös lesz az ember, ha Trifánék a húrok közé csapnak, ezt már öt évvel ezelőtti koncertjükön is megtapasztalhattam és a tegnap este sem kellett csalódnom. Öreg rocker, nem vén rocker, a deresedő haj és szakáll nem akadályozza őket abban hogy nagy bulit csináljanak.

Negyvenéves zenéjük nem kopott, inkább patinás, még mindig kemény és karakteres. Szerintem még ma is csápolásra késztetnék a műfaj ifjabb kedvelőit. A koncertet (hely híján) a lépcsőn kucorogva néztem, hallgattam, de ez mit sem vont le az élvezetből.
Nagyrészt ötvenes, hatvanas urak, hölgyek töltötték meg a nézőteret, a hangulat egyszerűen fantasztikus volt.

És itt az egyik kedvencem:

Popescu villamosa

Ki mondhatja el magáról hogy egy héten belül két alkalommal is vaskeréken gördülő alkotmányban néz végig színházi előadást? Például én. (Nagy vigyor) A népünnepélyek kolbász és miccs sütős, sörvedelős, dodzsemes, manelés forgatagában népszerűtlen és hálátlan dolog színházi előadásokat beszúrni a szervezőknek. Kivéve persze, ha váratlanul beköszöntő és a szokottnál hűvösebb váradi ősz bekergeti az embereket egy szélvédett színházterembe, alkalmasint átmenetileg játéktérré átalakított kocsmába vagy... villamosba.

T.W.-t parafrazálva az előadás az Un tramvai numit Popescu (Popescu villamosa) címmel robogott be a váradi főtérre amint az itt fent is látható. A szebeniek előadása merészen szakít minden térbeli konvencióval. A Cristian Popescu verseiből összeállított szöveg kissé nehezen követhető, főleg a szokatlan körülmények miatt, de azért a végére szépen összeáll a kép. A felsővezetékű viszonylat eközben kétszer járja körbe a belvárost. Nagyon érdekes színházi élmény volt ez a villamosnyi "esküvői menet". A polgári család tagjai hús vér változatban is jelen vannak, de igazi énjük a fantázia-báb formában lepleződik le.

Komikus és tragikus, hol átölel, hol hűvösen eltaszít magától ez a produkció. Ha valakinek alkalma lesz felülni valamikor, valahol Popescu villamosára, ne hagyja ki.