Jááááánooooos!...

Ma hajnalban (5 óra tájt) álmos-morcosan, majd tíz órai vonatozás után végre leszálláshoz készülődöm a Váradra berobogó Koronán. Előttem egy idős házaspár toporog izgatottan. Egyperces párbeszéd:

Néni: Ne ájjál olyan közel tá, a zajtóhoz, má kinyillik, s kiessel!
Bácsi: Ná mind akadékoskoggy, nám látod-e hogy áz olyan modern, hogy ki se nyílik ha mozog a vonat. Mind nyomhatod a ződ gombot, látod-e. (és a Néni legnagyobb riadalmára nyomkodni kezdi a zöld gombot, de az ajtó tényleg nem nyilik ki)
Néni: (felém fordul, kedvesen) Ismeri-e ezt a füzetet, nem akarja hogy adjak magának es? "Hogyan értelmezzük a Bibliát"
Én: (álmosan, kedvesen, de nyomatékkal) NEM, köszönöm.
Néni: (még mindig hozzám) Fiatalámbér, mássziről jön-e?
Én: (álmosan) Csíkszeredából.
Bácsi:(lelkesen) Ohóóó, akkor mű szomszédok vagyunk. Mert mű Tusnádfürdőről jövünk.
Én:(a lelkesedés legapróbb szikrája nélkül) Nahát, nahát... milyen hosszú ez az út, ugye..

Néni: (gyanakodva méreget, akcentusom alapján nem tud szeredaiként beazonosítani) Maga váradi?
Én: Nem. Csíkszeredai vagyok, de itt dolgozom Váradon.
Néni (arcán őszinte sajnálat felhői vonulnak végig): Na, ne búsúljon, örüljön hogy egyáltalán van munkahelye... ezekbe a nehéz időkbe...

(közben a szerelvény befut Váradra)
Bácsi (kinyitja az ajtót, kihajol és üvölt): JÁÁÁÁÁNOOOOOOOOOS!
Néni: Ne üvölcs úgy Ferenc, hátha nem es jött ki elibünk.
Bácsi: Na, hát akkor majd jelentkezik egy másik János.

Kíváncsi lettem volna a folytatásra, de rohannom kellett taxit fogni.