2008. szeptember 25.

Popescu villamosa

Ki mondhatja el magáról hogy egy héten belül két alkalommal is vaskeréken gördülő alkotmányban néz végig színházi előadást? Például én. (Nagy vigyor) A népünnepélyek kolbász és miccs sütős, sörvedelős, dodzsemes, manelés forgatagában népszerűtlen és hálátlan dolog színházi előadásokat beszúrni a szervezőknek. Kivéve persze, ha váratlanul beköszöntő és a szokottnál hűvösebb váradi ősz bekergeti az embereket egy szélvédett színházterembe, alkalmasint átmenetileg játéktérré átalakított kocsmába vagy... villamosba.


T.W.-t parafrazálva az előadás az Un tramvai numit Popescu (Popescu villamosa) címmel robogott be a váradi főtérre amint az itt fent is látható. A szebeniek előadása merészen szakít minden térbeli konvencióval. A Cristian Popescu verseiből összeállított szöveg kissé nehezen követhető, főleg a szokatlan körülmények miatt, de azért a végére szépen összeáll a kép. A felsővezetékű viszonylat eközben kétszer járja körbe a belvárost. Nagyon érdekes színházi élmény volt ez a villamosnyi "esküvői menet". A polgári család tagjai hús vér változatban is jelen vannak, de igazi énjük a fantázia-báb formában lepleződik le.


Komikus és tragikus, hol átölel, hol hűvösen eltaszít magától ez a produkció. Ha valakinek alkalma lesz felülni valamikor, valahol Popescu villamosára, ne hagyja ki.

Nincsenek megjegyzések: