Késő esti ZÓNA

Késő esti vásárlás egy közeli, a zárás előtti percekben majdnem üres ABC-ben. Céltudatosan emelem le a polcról a kiszemelt vacsoránakvalót. Mellettem egy pasas ugyanabban a tempóban, velem egyidőben pakolja a kosarát, nem nézek rá, a periférikus látásommal érzékelem, hogy egyszerre ragadjuk meg a tejet,  a vajat, a felvágottat. Ám, mikor elindulok a polcok közt, eltűnik. Elég fáradt vagyok hogy ne érdekeljen. A zöldséges polcnál megismétlődik az eset, és a férfi megint eltűnik mire odakapom a tekintetem. Most már idegesít a dolog. Térülök fordulok, benézek a polcok mögé, sehol senki. Belenyugszom. Ám mikor az ásványvizet venném le, megint látom tolakodó kezét a magamé mellett. Az alkonyzónába képzelem magam, ahol a természetfölötti dolgok mindennaposak. Vagy az idegeim mondták fel a szolgálatot és hallucinálok. Vagy egyszerűen a fáradság? Zavart és zaklatott leszek, a kenyér-részlegen már félve nyújtom kezem az áhított mindennapi felé, direkt oldalra lesek, honnan bukkan fel megint a titokzatos idegen. Igen. Ott van most is. A kezem félúton megtorpan.

A polcok oldalára tükröket szereltek.

Körös lájf

Egy kis friss levegőt!

Ahogy Hobo dörmögte egykor: "vidéki város, vidéki ország, rosszkor születtél rossz helyen....". Ha azt érzed, hogy a bűztől mindjárt megfulladsz, kinyithatod az ablakot. Ha már ablak sincs, amit kinyithatnál, az arcodra szorított zsebkendővel védekezel még egy ideig, de aztán megszokod, álmaidat a vörös kárpitra gombostűzöd, és nem érzed a bűzt. Nem a város vidéki, hanem a világ.

Kocsis Ágnes filmje lehangol, mégis kötelező élmény.

Shrek prosztatája

Nem szeretem a szinkronizált filmeket. Leszámítva néhány remekbeszabott magyar változatot (Sörgyári capriccio, Ponyvaregény, Brian élete) idegesít, hogy a színész alakításának csak felét élvezhetem, ráadásul mindig ugyanazt a húsz magyar színészt hallom. Megdöbbentem pl mikor először láttam magyar szinkronnal Jack Sparrow kapitányt. Egy remekbeszabott alakítás tűnt el a magyar szinkron süllyesztőjében. Akik nem látták az eredetit, azoknak tán fogalmuk sincs mit veszítettek. Ott van pl Shrek... Gesztesi hangja már beépült a köztudatba. A probléma ott kezdődik, hogy most már minden mackós alkatú amerikai sztárból őt hallom a magyar tévécsatornákon. Sőt... a prosztatagyógyszer reklámjáról  is Shrek jut eszembe. Mivel vizuális típus vagyok, már látom is a szimpatikus ogrét, ahogy az erdőben egy fa tövében próbál könnyíteni magán. Nehezen megy a dolog, látjuk Shrek szenvedő arcát, mögötte Szamár, aki bíztatja (természetesen Kerekes J. hangjával) "Ne add fel! Meg tudod csinálni!" Majd egy következő jelenetben Fionával látjuk az ágyban. Shrek az ágy szélén ül, rettenetesen le van törve. Kedvese próbálja vígasztalni: "Minden pasival megesik!" És akkor megjelenik a tündérkeresztanyu. Hozza az orvosságot, vidám csorgást és kéjes sikongást hallunk, majd megint Gesztesi hangját: "Prosta***. Megkönnyíti folyó ügyeit!"