Ma, dacolva a naptárral, elindultam, hogy a szentjánosi tavacskában még egy utolsót csobbanva búcsúzzak el az idei nyártól. A víz már nem volt olyan barátságos mint két héttel ezelőtt, de azért kitartóan uszkáltam, végtére is... a zsögödi strandon sem melegebb a víz juliusban.
Ez a nyár a tavakban úszkálások nyara volt. Rekordszámú tóban sikerült megmártózni.
Az első szabadtéri csobbanás a hegyközpályi halastóban történt:
Ez a nyár a tavakban úszkálások nyara volt. Rekordszámú tóban sikerült megmártózni.
Az első szabadtéri csobbanás a hegyközpályi halastóban történt:


A hivatalos szabadság bezsebelése után az alföldi hőség elől az otthoni tájakra menekültem.

Augusztusban megint Várad. A kánikula, a füst, a bűz. De szeretett szőke ciklonunk kiráncigált bennünket eme mostoha körülmények közül egy icipici tavacska mellé.

Innen egy kis kitérővel útba ejtettük a Bódi tavat, melynek partja már inkább strand jellegű, a vize is jóval hűvösebb, ám ez nem csonkította mégsem a pancsolás élményét számomra
És ha már az embernek nincs ideje háromnapos kirándulásokba menekülni a váradi hőségtől, még mindig ott van borsi bányató, ahol hétvégenként remek iszapdagonyázással összekötött fürdőzéseket lehet csapni.
És ha már az embernek nincs ideje háromnapos kirándulásokba menekülni a váradi hőségtől, még mindig ott van borsi bányató, ahol hétvégenként remek iszapdagonyázással összekötött fürdőzéseket lehet csapni.


De a legkisebb tó az szemmel láthatóan alig érdekel valakit. A környezet nem festői, de a vize tiszta. Itt végre uszhattam keresztül kasul, reggel, délután, hétközben, vagy szombaton. És ma délben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése