A fák lombja megszűri a kora reggeli napfényt és szitált aranyként hinti a sátorponyvára. A bentalvó ébredéssel reagál, majd cipőt húz, kimászik és alig résnyi szemekkel csodálja az erdő csodás ajándékát. Aztán fürdőzik egyet a pici tavacskában, és megpróbálja a reggel minden pillanatát valahova, (agyába, lelkébe?) elraktározni, hogy a goromba téli reggeleken, a betonrengeteg sötétjében behunyt szemmel ugyanezt láthassa majd, újra meg újra.
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése