Békés szombat délben Szeredában épp a helyi termelők vásárán nézelődök. Házi lekvár, fenyőszirup, repceméz, túró fenyőkéregben, kürtőskalács s ilyesmik... Feltűnően sok a riporter. Majd mindegyik hírcsatorna képviselve van, elégedetten konstatálom, hogy lám lám, a székely termékek országszerte milyen nagyon hírösek. Bukaresti rendszámú terepjárok hatalmas parabolákkal felszerelve, ez igen! Aztán a fekete limuzinokat megpillantva a megyeháza bejáratánál hasít belém a felismerés... De hiszen ma itt van dicső szemétdombunk főkakasa, a hírhedt copy-paste terminátor! De szemmel láthatóan csak a riporterek várakoztak izgatottan. Rajtuk kívűl mindössze 20 ember lézengett arra. Egy unott securitys, cigivel a szájában, két szippantás között odaszólt az egyik kíváncsiskodó nyugdíjas nénikének:
-Na, itt ejsze nem kéne állni, néni kérem mennyen lennebb két lépcsőfokkal!
-S hát jön-e Ponta?
-Jön mingyár... Azér mondom hogy tessék egy kicsit félreállni...
-Ejsze fél hogy megfertőzöm magyar vérrel? Legalább elkezd gondolkodni ő es...
S kicsit hangosabban (de nem kiabálva) folytatta:
-Ridikö penszie lá noj!
Most már én is kíváncsi lettem, gondoltam ha már itt vagyok, megnézem közelebbről ezt a plagiatort. De hosszú percekig nem történt semmi... Az emberek, kürtőskaláccsal a kezükben - szájukban, még állingáltak ott egy rövid ideig, de aztán megunva a várakozást, inkább visszaballagtak a vásárba...
