Pók Úr morcos egy teremtmény. Egyáltalán nem örült, mikor a makró előtétlencsével (melyet egy fényképezőgép követett) arcátlanul benyomultam otthonába. El is húzta a csíkot, szerencsére eső után a lakberendezése egészen látványos, igy akadt fényképeznivaló a házigazda távollétében is.
Végül csak visszatért, de a fotózásról hallani sem akart. "Csókold meg a potrohom!"-gondolhatta, miközben a hátsó felét mutogatta az objektív irányában.
Hosszú és türelmes várakozás után is csak egy profilképet engedett, az arcát még igy is ingerülten eltakarta.
Nem úgy Pók Ica, Pók Úr lánya, aki bár épp házon kívül volt, később utánam jött, bemászott a ribizliszedő edényembe, elnézést kért az apja miatt, és szólt (nyolc szeméből hatot lesütve) hogy ő szívesen áll nekem modellt.
