Félperces dialógus

A takarító ember épp a lépcsőházat mosta fel, a linóleum nedvesen csillogott a nyomában. Az ajtóm előtt tartott mikor hazaérkeztem. Egy pillanatra abbahagyta a munkát és rámnézett.

Én: Jó napot (miközben a kulcsot illesztettem a zárba)
Ő: Jó napot... magának mi a foglalkozása?
Én: (meglepetten, és kissé pironkodva) Hát... színész volnék..
Ő: (pici csalódással a hangjában) Tehát akkor nem villanyszerelő...
Én: (sajnálkozva) Nem...
Ő (a felmosórúdhoz visszagörnyedve) Kár.

Én beléptem a szobába, ő pedig folytatta a munkát.