A takarító ember épp a lépcsőházat mosta fel, a linóleum nedvesen csillogott a nyomában. Az ajtóm előtt tartott mikor hazaérkeztem. Egy pillanatra abbahagyta a munkát és rámnézett.
Én: Jó napot (miközben a kulcsot illesztettem a zárba)
Ő: Jó napot... magának mi a foglalkozása?
Én: (meglepetten, és kissé pironkodva) Hát... színész volnék..
Ő: (pici csalódással a hangjában) Tehát akkor nem villanyszerelő...
Én: (sajnálkozva) Nem...
Ő (a felmosórúdhoz visszagörnyedve) Kár.
Én beléptem a szobába, ő pedig folytatta a munkát.
Én: Jó napot (miközben a kulcsot illesztettem a zárba)
Ő: Jó napot... magának mi a foglalkozása?
Én: (meglepetten, és kissé pironkodva) Hát... színész volnék..
Ő: (pici csalódással a hangjában) Tehát akkor nem villanyszerelő...
Én: (sajnálkozva) Nem...
Ő (a felmosórúdhoz visszagörnyedve) Kár.
Én beléptem a szobába, ő pedig folytatta a munkát.
4 megjegyzés:
:))
és asztalos sem...kár :p
Nagggyon tetsziiik! :D
"félperces dialógus"avagy...az egyszerű ember esete a színésszel....
vagy:Jobb lett volna ha...na ne!..akkor sem szakosodom újra!:)
Szegény ember, ha hinne a művészet erejében, megkérdezhette volna: de el tudna játszani egy villanyszerelőt? Hitelesen...
Mondjuk, az sem derült ki, hogy az egész tömbház villanyhálózatának újra kábelezéséről vagy az mp3-as lejátszójának megjavításához keresett szakembert :)
Megjegyzés küldése