A polcok oldalára tükröket szereltek.
2015. március 3.
Késő esti ZÓNA
Késő esti vásárlás egy közeli, a zárás előtti percekben majdnem üres ABC-ben. Céltudatosan emelem le a polcról a kiszemelt vacsoránakvalót. Mellettem egy pasas ugyanabban a tempóban, velem egyidőben pakolja a kosarát, nem nézek rá, a periférikus látásommal érzékelem, hogy egyszerre ragadjuk meg a tejet, a vajat, a felvágottat. Ám, mikor elindulok a polcok közt, eltűnik. Elég fáradt vagyok hogy ne érdekeljen. A zöldséges polcnál megismétlődik az eset, és a férfi megint eltűnik mire odakapom a tekintetem. Most már idegesít a dolog. Térülök fordulok, benézek a polcok mögé, sehol senki. Belenyugszom. Ám mikor az ásványvizet venném le, megint látom tolakodó kezét a magamé mellett. Az alkonyzónába képzelem magam, ahol a természetfölötti dolgok mindennaposak. Vagy az idegeim mondták fel a szolgálatot és hallucinálok. Vagy egyszerűen a fáradság? Zavart és zaklatott leszek, a kenyér-részlegen már félve nyújtom kezem az áhított mindennapi felé, direkt oldalra lesek, honnan bukkan fel megint a titokzatos idegen. Igen. Ott van most is. A kezem félúton megtorpan.
2013. január 22.
2013. január 7.
Egy kis friss levegőt!
Ahogy Hobo dörmögte egykor: "vidéki város, vidéki ország, rosszkor születtél rossz helyen....". Ha azt érzed, hogy a bűztől mindjárt megfulladsz, kinyithatod az ablakot. Ha már ablak sincs, amit kinyithatnál, az arcodra szorított zsebkendővel védekezel még egy ideig, de aztán megszokod, álmaidat a vörös kárpitra gombostűzöd, és nem érzed a bűzt. Nem a város vidéki, hanem a világ.
Kocsis Ágnes filmje lehangol, mégis kötelező élmény.
Kocsis Ágnes filmje lehangol, mégis kötelező élmény.
2012. augusztus 27.
Shrek prosztatája
Nem szeretem a szinkronizált filmeket. Leszámítva néhány remekbeszabott magyar változatot (Sörgyári capriccio, Ponyvaregény, Brian élete) idegesít, hogy a színész alakításának csak felét élvezhetem, ráadásul mindig ugyanazt a húsz magyar színészt hallom. Megdöbbentem pl mikor először láttam magyar szinkronnal Jack Sparrow kapitányt. Egy remekbeszabott alakítás tűnt el a magyar szinkron süllyesztőjében. Akik nem látták az eredetit, azoknak tán fogalmuk sincs mit veszítettek. Ott van pl Shrek... Gesztesi hangja már beépült a köztudatba. A probléma ott kezdődik, hogy most már minden mackós alkatú amerikai sztárból őt hallom a magyar tévécsatornákon. Sőt... a prosztatagyógyszer reklámjáról is Shrek jut eszembe. Mivel vizuális típus vagyok, már látom is a szimpatikus ogrét, ahogy az erdőben egy fa tövében próbál könnyíteni magán. Nehezen megy a dolog, látjuk Shrek szenvedő arcát, mögötte Szamár, aki bíztatja (természetesen Kerekes J. hangjával) "Ne add fel! Meg tudod csinálni!" Majd egy következő jelenetben Fionával látjuk az ágyban. Shrek az ágy szélén ül, rettenetesen le van törve. Kedvese próbálja vígasztalni: "Minden pasival megesik!" És akkor megjelenik a tündérkeresztanyu. Hozza az orvosságot, vidám csorgást és kéjes sikongást hallunk, majd megint Gesztesi hangját: "Prosta***. Megkönnyíti folyó ügyeit!"
2012. július 21.
Ponta és a székelyek
Békés szombat délben Szeredában épp a helyi termelők vásárán nézelődök. Házi lekvár, fenyőszirup, repceméz, túró fenyőkéregben, kürtőskalács s ilyesmik... Feltűnően sok a riporter. Majd mindegyik hírcsatorna képviselve van, elégedetten konstatálom, hogy lám lám, a székely termékek országszerte milyen nagyon hírösek. Bukaresti rendszámú terepjárok hatalmas parabolákkal felszerelve, ez igen! Aztán a fekete limuzinokat megpillantva a megyeháza bejáratánál hasít belém a felismerés... De hiszen ma itt van dicső szemétdombunk főkakasa, a hírhedt copy-paste terminátor! De szemmel láthatóan csak a riporterek várakoztak izgatottan. Rajtuk kívűl mindössze 20 ember lézengett arra. Egy unott securitys, cigivel a szájában, két szippantás között odaszólt az egyik kíváncsiskodó nyugdíjas nénikének:
-Na, itt ejsze nem kéne állni, néni kérem mennyen lennebb két lépcsőfokkal!
-S hát jön-e Ponta?
-Jön mingyár... Azér mondom hogy tessék egy kicsit félreállni...
-Ejsze fél hogy megfertőzöm magyar vérrel? Legalább elkezd gondolkodni ő es...
S kicsit hangosabban (de nem kiabálva) folytatta:
-Ridikö penszie lá noj!
Most már én is kíváncsi lettem, gondoltam ha már itt vagyok, megnézem közelebbről ezt a plagiatort. De hosszú percekig nem történt semmi... Az emberek, kürtőskaláccsal a kezükben - szájukban, még állingáltak ott egy rövid ideig, de aztán megunva a várakozást, inkább visszaballagtak a vásárba...
2012. július 19.
CANON
A jó öreg analóg Minoltám letétele óta sóvárogtam egy profibb tükörreflexes digitális gép után. Nemrégiben végre teljesült ez az álmom, és letehettem a rongyosra használt KODAK P880-om.(Amúgy egy rossz szavam sem lehet rá, derekasan szolgált, és szép képeket csinált, de közel 7 év használat után már csak akkor exponált, ha úgy volt kedve)
Ezek a makrók technikai szempontból már a CANON tudását dícsérik.
2012. május 1.
2012. április 22.
W.S. szülinap
Fitogtasson, kit csillaga kegyel,
Közéleti díszt s büszke címeket,
Én, kit a sors ennyire nem emel,
Csöndben élvezem, amit szeretek.
A trónok kegyence csak úgy virul,
Ahogy a napraforgó a napon;
És dölyfe a saját sírjába hull:
Egy ránc, egy intés - és légvára rom.
A sebhelyes, ünnepelt katona
Ezerszer győzhet, s ha egyszer bukik,
Törlik a hír könyvéből és soha
Nem idézik régi érdemeit.
Jobb hát nekem: szeretnek s szeretek:
Nem űzök mást s más nem űz engemet.
Cimkék:
Shakesperare
2012. február 11.
Jégkorszak update
Egy kis ellenfény
Sok ellenfény
Kukárda, avagy a nemzeti érzelmű kivert kuka.
Déli szieszta a szupermarket bejáratánál
2012. február 8.
2012. január 24.
Az EU galambocskái
Még csipás szemekkel kerestem hajnalban a fürdőszobát, midőn a rádióból olyan hír hangzott el, hogy azonnal visszabotorkáltam hangszóróközelbe, (arcomon vizes törülközővel), mert azt hittem rosszul hallok. Az Eu eljárást indít 12 állam ellen, a "hármas" kategóriáju tojások forgalmazása végett. A tyúkok életkörülményeit jelzi ez a szám, és az Eu-ban tilos a tojókat rossz körülmények közt tartani. És most Brüsszel haragja lesújt ezekre a bizonyos (mondanom sem kell hogy többségében kelet-) európai államokra. Azonnal a Hófehér című klasszikus magyar animációs film egyik szereplője, Oroszlánszagú Leó, a szenilis és idióta király jutott eszembe, aki ahelyett hogy az ország valós problámáival, az éhezőkkel és a katasztrofális kincstári helyzettel törődne, tyúkokat babusgat, "galambocská"-knak becézve őket. A Brüsszeli sóhivatalból az EU zóna összeomlása mezsgyéjén ez a tökös intézkedés érkezik.
A rajzfilmben később az öreg király pont egy tyúktorta elfogyasztása következtében pukkan ki és szóródik szét darabjaira. Érdekes analógia, nem? Kedves Oroszlánszagú EU, monnyá le!
A rajzfilmben később az öreg király pont egy tyúktorta elfogyasztása következtében pukkan ki és szóródik szét darabjaira. Érdekes analógia, nem? Kedves Oroszlánszagú EU, monnyá le!
2011. december 31.
2011. december 22.
Plüss-szeretet
A minap egy igen kedves fényképet láttam a FB-n. Egy cica ölelt szorosan magához egy plüssegeret, és úgy aludt. Az üzenet: a legszebb dolog a szeretet. Nos ezzel az örök érvényű dologgal én nem is vitatkozom, azzal a megjegyzéssel, hogy könnyű a cicának a plüssegeret szeretni, mert nincs kaja szaga... Aztán... ezt a fonalat továbbgomolyítva elábrándoztam arról, hogy tényleg! Nem is lenne rossz ötlet bevezetni az embereknél is ezt a fajta szeretetet... Minden faj, etnikum, népcsoport és vallás biztosíthatna plüssfelebarátokat szeretés céljából. Az amerikaiaknak plüssarabokat és plüssmexikóiakat, az izraelieknek plüsspalesztinokat, a palesztinoknak plüsszsidókat (a készlet egy részét pannóniába kérjük), törököknek plüsskurdokat, a románoknak plüssbozgorokat, székelyeknek plüssoláhokat, magyaroknak plüsscigányt. Fehéreknek plüssnégert, feketéknek plüsskaukázusit. És lenne egy nap világszerte, a "Plüssszeretet Ünnepe" amikor mindenki utálata tárgyáról mintázott plüssbabával alszik.
2011. december 19.
Szemét ügy
Pár perce az erkélyen felgyülemlett szelektíven válogatott szemeteszacskókat vittem le végre a ház mellett elhelyezett számtalan konténerek egyikébe. Mindegyik zacsit a megfelelő kontérbe dobáltam be, ahogy azt kell és illik. Épp indulni készültem, mikor egy állampolgár kinézetelű férfi utánam szól. Valami olyasmit hogy ne dobjam a szemetem az ő házának a kukájába. Értetlenül néztem. Nem írt sehol semmilyen számot, blokkot, lépcsházat a ládákon. De ő csak folytatta, hogy nem azért fizetünk, hogy mások dobálják tele a konténereket! Nem tehettem mást, pimaszul szemberöhögtem. Remélem, miután a sarkon befordultam csakazért is kiszedte az ÉN szemetem az Ő konténeréből.
2011. december 1.
2011. november 8.
2011. november 7.
Szelektív parasztság
Megoldották Váradon! Ezt is! Szelektív hulladékgyűjtés van! Csak éppen azzal nem számolt a város vezetősége, hogy amire más országokban hosszú évtizedek óta ránevelték a lakosságot, azt nem lehet egy gyors önkormányzati rendelettel kierőszakolni. Villámgyorsan elhelyeztek két különböző konténert minden háztömb mellé. Már az is furcsa hogy csak kettő van (egy "száraz" és egy "nedves" hulladékgyűjtő), de nevezzük ezt is haladásnak. Az azonban már elhamarkodott volt hogy ezzel egyidőben beszüntették a szemétledobó csőrendszert. Ezzel a húzással azt érték el, hogy az az állampolgár, akinek soha életében nem jutott eszébe hogy a szemetet szelektíven is lehet gyűjteni, és eddig csak papucsban kellett kicsoszognia a folyosó végéig, most dühösen legyalogol a tízedikről és belevágja a konyhai szemetet az első kontnérbe, tökmindegy hogy mit ír rajta. Azok pedig akikbe már szorult annyi civilizáció, hogy tudják hogy mi is az ujrahasznosítás, talán akkor is leviszik a kartondobozokat, meg a flakonokat, ha a folyosó végén is kidobhatnák azt. Tegnap én is levittem néhány palackot, de sajnos a két konténer tartalma közt nem találtam semmi különbséget. A felíraton kívűl, persze. Értehtő! Egy ilyen analfabéta társadalomban inkább ábrákkal kellett volna megkülönböztetni a konténereket.
2011. október 26.
Az unoka
Nagymama és unoka üldögélnek a szép őszi napsütésben egy padon, a blokk előtt. A kisfiú felvesz két sárga falevelet az asztfaltról és a nagymama felé nyújtja:
-Szerinted melyik a szebbik?
-Dobod el rögtön! Koszos! Rápisil a kutya, te meg összeszedsz minden szart!
Az unoka azonnal teljesíti a parancsot.
Nem bírtam ki szó nélkül. Bringát lefékez, kitámaszt, levelet felvesz. Odanyújtom a kisfiúnak.
-Nézd csak ez milyen szép! -majd a nagymamához -És nem pisilte le a kutya!
A nagymama nem volt felkészülve egy ilyen "támadásra" Kínos mosolyra torzult az arca.
-Hát lehet hogy pont azt nem, de az előbb láttam egyet ott a fa tövében...
A kisfiú átvette a sárga levelecskét, de nem szólt semmit.
-Mit mondasz? - szólt a nagyi szigorúan
-Köszönöm... mondta a srác szemlesütve.
-Szerinted melyik a szebbik?
-Dobod el rögtön! Koszos! Rápisil a kutya, te meg összeszedsz minden szart!
Az unoka azonnal teljesíti a parancsot.
Nem bírtam ki szó nélkül. Bringát lefékez, kitámaszt, levelet felvesz. Odanyújtom a kisfiúnak.
-Nézd csak ez milyen szép! -majd a nagymamához -És nem pisilte le a kutya!
A nagymama nem volt felkészülve egy ilyen "támadásra" Kínos mosolyra torzult az arca.
-Hát lehet hogy pont azt nem, de az előbb láttam egyet ott a fa tövében...
A kisfiú átvette a sárga levelecskét, de nem szólt semmit.
-Mit mondasz? - szólt a nagyi szigorúan
-Köszönöm... mondta a srác szemlesütve.
2011. október 24.
Never let me go
Mi van akkor ha másodrendű élőlényként jössz a világra? Hogy élnéd az életed, ha az életcélod már születésedkor meghatározzák rajtad kívűl álló erők? Ha a pénz, a hatalom, vagy család nem motivál? Ha egy teljesen más értékrend lépne érvénybe?
Cimkék:
Never let me go
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



























