Késő esti ZÓNA

Késő esti vásárlás egy közeli, a zárás előtti percekben majdnem üres ABC-ben. Céltudatosan emelem le a polcról a kiszemelt vacsoránakvalót. Mellettem egy pasas ugyanabban a tempóban, velem egyidőben pakolja a kosarát, nem nézek rá, a periférikus látásommal érzékelem, hogy egyszerre ragadjuk meg a tejet,  a vajat, a felvágottat. Ám, mikor elindulok a polcok közt, eltűnik. Elég fáradt vagyok hogy ne érdekeljen. A zöldséges polcnál megismétlődik az eset, és a férfi megint eltűnik mire odakapom a tekintetem. Most már idegesít a dolog. Térülök fordulok, benézek a polcok mögé, sehol senki. Belenyugszom. Ám mikor az ásványvizet venném le, megint látom tolakodó kezét a magamé mellett. Az alkonyzónába képzelem magam, ahol a természetfölötti dolgok mindennaposak. Vagy az idegeim mondták fel a szolgálatot és hallucinálok. Vagy egyszerűen a fáradság? Zavart és zaklatott leszek, a kenyér-részlegen már félve nyújtom kezem az áhított mindennapi felé, direkt oldalra lesek, honnan bukkan fel megint a titokzatos idegen. Igen. Ott van most is. A kezem félúton megtorpan.

A polcok oldalára tükröket szereltek.