My name is...

...Csatlós. Nem bonyolult szó, leírni is egyszerű, a magyar fonetikus írás szabályai mind érvényesek rá. Csakhogy Biharország festői központjában nem ily eccerű a helyzet. Sőt. A közhivatalokban vagy bankokban pecsétes papírokhoz, üzletben áfás számlához kéretik a név bediktálása. Mondom is szépen artikulálva, hangosan, érthetően. Várom a reakciót. Előfordul, bár nem gyakran, hogy a hölgy/úr szemrebbenés nélül le is írja. Ebből az következik, hogy ő is Árpád népének sarja. Ám többnyire egy ijedt arccal reagálják le a hallottakat. Ilyenkor elkezdem betűzni valahogy így: Kö, Szö, Á, Té, Lé, O cu ákcsent, Szö. De ez sem elég hatékony, és legtöbb esetben lemondóan előhúzom zsebemből a személyit, és az alkalmazott orra alá nyomom. Felszabadult sóhaj következik mindkettőnk részéről. Mérgelődni kár, még akkor is ha a végeredmény még így sem lesz tökéletes. Variációk a témára: Ciotlos, Csatloş, Cslatos, Cslotoş, Csatos, Catoş, Csátloş... De a kedvencem az, amit a színházi szabók egy frissen szabott jelmezemre tűzött cédulára írtak nemrégiben: CSOTLOTOS.