ODIF

A tizenhatodik. Számomra az ötödik, az Oberonnak második, aktív részvétellel: első. Voltam diák résztvevő (elsőn, másodikon, harmadikon), voltam zsűritag (ötödiken), és íme -11 év kihagyás után-, "kísérő tanár" (jaj de furán hangzik!!!) is.
Örömmel tapasztaltam, hogy az ODIF sokat nem változott, vagy ha igen, akkor jó irányban. Sokkal több csapat vesz részt, és a színvonal is szépen javult... És jó volt rég nem látott ismerős arcokat újra látni.

Az Oberon sor balról jobbra...

Az Oberon csapat nagy lendülettel készült erre a fesztiválra, meg is volt az eredménye, hisz annak ellenére hogy az előadás energiáinak igen jelentős részét a hatalmas tér elnyelte, tomboló tapssal (amint az a fenti videón is látható, hallható) és később pedig díjjal is jutalmazták.

...és jobbról balra.

Rengeteget lehetne írni arról a színes kavalkádról ami három nap alatt a színpadon megmutatkozott, a nagyon unalmastól a rendkívül szellemesig minden kategória képviselve volt, rengeteg jó ötletet és remek színpadi megoldást láthattunk.

Ready for stage!

Egy kicsit sajnáltam hogy a program túlzsúfoltsága miatt nem igazán akadt alkalom a csapatok közti kommunikációra.
Mindent összevetve, remekül éreztük magunkat, egy percig sem untatkoztunk, még visszafele utazva a kolozsmonostori benzinkútnál sem... de az már egy másik bejegyzés.