Hóesés, Handel, galambok

Tegnap délben csodálatos hóesésben indultam a városba ügyeimet intézni. A város zaját mp3 lejátszóm jóvoltából Handel Concerto Grosso-ja szűrte ki fülemből. A sűrű hóesés, és a zene különös belső békével töltött el. Az élmény leginkább városi életképeket bemutató filmhez volt hasonló, mely alá klasszikus zenét kevert a rendező. A(z ex)Patria mozi előtti téren legalább száz galamb csipegette a szétszórt pufulecet.

Aztán a Rogi piac mellett láttam két koldusgyereket, amint a hóesés okozta eufóriában "munkájukról" megfeledkezve kezükben a kalappal, felszabadultan rohangáltak. A sarok után egy harmadik srác bukkant fel, a cipőüzlet kirakata felé fordulva lekváros buktát majszoló csöves mellé szegődött, kérlelő gesztusát azonban a szakállas öreg mogorván utasította el. A villamosmegállótól nem messze egy fura alak téblábolt. Hosszú, ápolatlan szakálla, kopaszodó fejbúbja középkori remetére emlékeztetett. De nem volt rajta sem csuha sem saru, egy elnyűtt rövidujjú polóban, nyári farmerben és mezítláb állt a sűrű hóesésben, kezében ócska reklámszatyor. Elindult egy irányban, majd megállt, mintha gondolkodna, és visszaindult, de megint megtorpant, megfordult és így tovább, oda-vissza...

A Concerto Grosso elnyomott minden zajt.