2009. január 25.

Más állapot

Este fél tízkor az emberek inkább már kifele igyekeznek az uszodából (bár az még éjfélig nyitva tart) mint befele . Én általában ilyenkor érkezem. Próba után, már eléggé fáradtan. A belépés, átöltözés, zuhanyzás általában még egy kicsit nyűgös, és rettentően "prózai" ahhoz képest ami a medencébe való csobbanáskor kezdődik.

A vízben, ebben a gyönyörű áttetsző közegben megszűnik a gravitáció, és vele együtt a kisebb nagyobb gondok is. A csarnok neonfényei a hullámzó felszínen átszűrődve csodás izgő mozgó árnyjátékot vetítenek a medence aljára. Ellazult izmokkal élvezem ezt a lebegő érzést egy pár másodpercig, aztán nekilendülök és nyugodt, egyenletes tempózásba kezdek. Nem teljesítménysport ez, nem számolom a medencehosszakat, és nem érdekes, hogy mikor milyen fajta úszásba váltok át. Lassan fokozom a tempót, egyre szaporábban lapátolom a vizet, felgyorsulok és tarom ezt kimerülésig, de nem állok le, hanem stílust váltva minimálisra csökkentett sebességgel úszva pihenek, és ebből a tempóból gyorsulok majd fel megint.... Körülbelül fél, vagy háromnegyed óra után, (mielőtt még megunnám), kimászok és átadom magam az úszás utáni lazaságnak, mert ilyenkor nemcsak a medencében, de onnan kiszállva is könnyűnek érzem magam. Hiába csóválod a fejed, Arkimédész...

Nincsenek megjegyzések: