F. Scott Fitzgerald Gatsby-je megemlíti egyszer, hogy ha megtehetné, minden agusztus végén teljes erejéből visszatartaná a nyarat, hogy maradásra kényszerítse a forró évszakot. Valahogy én is igy vagyok ezzel. Egy kicsit mindig összeszorul a szívem, mikor rádöbbenek, hogy le kell cserélni a szandált csukott cipőre, a könnyű vászonnadrágot vastag bársonyra, a rövidujjú inget pulóverre. Ez már kölyökkoromban is így volt, ehhez az állapothoz ráadásul még hozzájött a sulikezdés is... Amióta Váradon élek, kissé enyhült ez az érzés, főként mert itt a szeptember is teljes értékű nyári hónapnak számít. Kivéve mikor nem. Például idén. A teljesen váratlanul betoppanó ősz, lelkileg teljesen felkészületlenül talált. Mi mást tehetek, turkálok a nyári fényképek között. Íme egy kicsiny gyűjtemény.
A Tordai Hasadéknál, illetve hát benne. A gombot Kócos nyomta
A zsögödi udvar. Kicsi és gyönyörű
A Szent Anna Tó naplementekor...
...és kora reggel
Sula hangyát fotóz...
... és Géza is elfoglalja magát
S akkó mi van?
A képen látható, és egy méternél magasabb személyekvelem együtt érettségiztek tizenöt éve.
Itt épp egy Canon EOS-ba vagyok szerelmes.Sajnos már van élettársa. Sulának hívják.
"Kábé még egy órára elegendő a tüzifa"... mondogattam hajnalig
A Mohos tőzegláp hajnali fényekben
2 megjegyzés:
de jók ezek a képek. s milyen kár, hogy nem tudok így összejönni azokkal, akikkel én érettségiztem, ugyanakkor.
Jók a fotók!
Üdv!
Megjegyzés küldése