Oberon menni Érsemjén

A környékbeli amatőr színjátszók gyülekezője volt szombaton Érsemjénben. Oberon is kiszállt, és remekül érezte magát. Az összeverbuválódott csapatok egymásnak remek közönségei voltak. A kulturházat mintha csak tegnap építették volna, minden vadonatúj és tökéletes volt benne. Kár hogy a színpadot laminált padlóval burkolták, csúszik, és lehetetlen díszletet szerelni rá. A lassan bemelegedő halogén izzók sem szolgálják eléggé megfelelően a színházi célokat. Szerencsére az előreküldött csapatból Tibi hamar felismerte a helyzetet, és még idejében visszaszólt a hátramaradt hadosztálynak, technikai erősítést kérve. Igy történt aztán hogy tetőcsomagtartóra felpakolt szőnyeggel, és világítástechnikai cuccokkal megrakott csomagtartóval indultunk kiegészíteni az Oberon team-et.

Isti a kulturház udvarán Érsemjén legjellegzetesebb állatainak,
a delfineknek emléket állító szökőkút előtt.

A máskor másfélórás pakolás most szükségszerűen félórásra zsugorodott (a helybéli srácok is segítettek), a csapat hihetetlen fegyelemmel végezte a dolgát, és a felgyorsított események ellenére is szép előadást produkált. Nagy kár hogy csak három produkciót sikerült összeverbuválni erre a mini szemlére, én kiváncsi lettem volna hogy hol milyen szinten áll ez a műfaj. Székelyhídon mindenesetre egész jó a helyzet. Mihályfalván is vannak lelkes színpadra lépők, nekik Brook Az üres tér című könyvének első fejezetét ajánlanám elolvasásra. Aztán visszajövet Székelyhídon beültünk egy jó füstös, de olcsó helyre, nehogy sörözés nélkül kelljen zárni a napot. A sofőrök természetesen föröálkool.