Hihetetlen, hogy az ember mennyi szemetet képes tárolni a lakásán. Az "egyszer kelljen, s van" féle mentalitás eredményeképp a lakásom rejtett szeméttárolóvá vált. A fiókokban, szekrényekben, dobozokban, mappákban, polcokon felgyülemlő lom alattomosan átvette a hatalmat a lakás fölött. Térhódítása nem látványos, a lom csakis szerényen meghúzodva érzi biztonságban magát. Nekem azonban kezdett gyanús lenni a dolog, és nemrégiben rávettem magam egy nagyméretű lomtalanításra. Nem most a napokban, hanem már hetekkel ezelőtt, a folyamat azóta is, "szakaszosan" zajlik. A "régi, kedves tárgy"-akhoz való ragaszkodás eléggé meg tudja nehezíteni ezt. Ám valahányszor egy zsákot kivittem, (és tartalmától függően elhelyeztem a szeméttároló mellé, -hátha valaki hasznát veszi-, vagy pedig beledobtam a kukába) meglepő módon csodálatos megkönnyebbülést éreztem. Mintha a sok használatlan tárgy évekig rámtelepedve élősködött volna, most végre fellégezhettem. Remek érzés, mindenkinek ajánlom kipróbálásra.
2008. szeptember 18.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Elképesztő! Ma néztem meg a blogodat és a múlt pénteken én is lomtalanítottam. Pedig nem is beszéltünk össze.
Valahogy tele volt már mindenem azzal, hogy nem férek a lakásban. Én nem tárgyakkal csináltam, hanem régi ruhákkal, télikabáttal, amit jól eltettem valahova, elrejtve, hogy hát ruhákat nem dobunk ki... Szerencsére van egy ilyen célra felszerelt használt ruha konténer a Hipermarketek végében jól eldugva... Legalább erre jók!
Igy kidobtam mindent ami a múltra emlékeztet, színekkel, szagokkal, farmerokkal, ingekkel, dzsekikkel.
KIFELÉ innen... Pfúj... Mintha ragadna és nyúlna minden utánnam, hogy "NE..."
Elég volt a múltból és az íztelen rágógumi rágásából.
Nagyon tágas lett tőlem a lakásom... és valami belül is.
(Ezektől a láthatatlan kezektől irtózók a szülői házban is... )
Előd
Megjegyzés küldése