Gyermekkorom egyik legkedvesebb szórakozásai közé tartozott a "hokimeccsrejárás". Osztálytársak, barátok kissebb csoportba tömörülve vegyültünk el a lelátón nyüzsgő tömegben. Mindenféle meccsre elmentünk. Bajnoki rangadó, ifi turné, vagy válogatott találkozó. Ha a város csapata játszott akkor rendszerint remek hangulat volt a lelátókon, szurkoltunk, izgultunk, üvöltöztünk, szidtuk a bírót. Ha idegen csapatok játszottak egymás ellen, akkor pedig a látvány, egy jó mérkőzés reményében kuporogtunk a fagyos ülőkéken. Aztán elkerültem a városból, és más érdekes dolgok kerültek a toplistára. Tegnap végül, kaptam az alkalmon (hogy itthon vagyok, időm van, meccs van) és elindultam hokit nézni. Fényképezni is szerettem volna, de egy dologról húsz év alatt kissé megfeledkeztem: a csarnokban pont olyan hideg van mint odakint! Igy pár kattintás után sietve tettem el a gépet és húztam vissza a kesztyűt. Ezért ezek csak hangulatfotók lettek, kár lett volna a gólgazdag meccset fényképezőgép mögül követni. A büféből forró teát vettem, nagy örömömre találtam pár régi havert a lelátón, és hozzájuk csatlakozva váltam két óra hosszáig ismét hokirajongóvá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése