A film első két percében egy kicsit megijedtem: úristen, egy szavukat sem értem! De aztán receptoraim folyamatosan hosszászoktak a bukaresti beszédstílushoz és tempóhoz. Meg különben is, a legtöbb párbeszéd annyira hétköznapi (és ezt a színészek megdöbbentő hitelességgel tolmácsolják), hogy nem is kötelező a szavakat lesni, sokkal fontosabb a helyzet amiben elhangzanak. A történet egyszerű. Nincs akció, nincsenek előre nem látható nagy drámai fordulatok. Itt zajlik mellettünk, VELÜNK. A szomszédban, az utcán, a munkahelyen, a váróteremben. "Hol szilveszterezünk?" "Na, hogy álltok a házépítéssel?" "Megmasszíroznád a talpam?" "Kérlek, próbálj kevesebbet cigizni..." "Próbáld fel ezt a bakancsot, mert ez lesz a karácsonyi ajándékod..."
Engem lenyűgözött Radu Munteanu alkotása. Nem is szaporítom a sorokat, itt bővebben és nagyobb szakértelemmel írnak a filmről.
Engem lenyűgözött Radu Munteanu alkotása. Nem is szaporítom a sorokat, itt bővebben és nagyobb szakértelemmel írnak a filmről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése