2010. szeptember 15.

Mintha aranyból...

...öntötték volna a ma reggelt. A központ felé kerekezve, a töltésen néhány, a korai napsütésben álldogáló horgászt láttam. Ott álltak ráérősen, mintha nem is hétköznap volna, mintha nem is ősz volna, mintha a horgászaton kívűl semmi sem létezne, tökéletes nyugalmat árasztva.

Leszálltam a bicikliről és a korlátnak támaszkodva végignéztem, ahogy egy piros labda tovaúszik a pontom híd felé, icipici melankóliát vegyítve a hangulatomba, és (mint csipet sótól a leves) ettől lett tökéletes ez a gyönyörű reggel. Csodás alkalom derűs mosollyal búcsúzni a nyártól, ami a labdával együtt távolodott a csillogó víz felszínén.


1 megjegyzés:

Timi írta...

ez is nyár még, csak nem a mienké, hanem a vénasszonyoké...

:)